Négyrészes ismeretterjesztő cikksorozatunk indításaként a karácsonyfa eredetét és fejlődését tekintettük át; a mai részben megnézzük, a fáról függő díszek hogyan alakultak és fejlődtek az 1800-as években, hogy a 20. század elejére elnyerjék modern formájukat.

Korai díszek – az 1800-as évek kezdete

Az 1800-as évek legelején, ahogyan előző cikkünkben már írtuk, a díszek többsége egyszerű gyümölcsökből (főként almából) és gesztenyéből álltak. Ezek bizonyságtételül szolgáltak – a fenyőfa örökké zöldje mellett -, hogy a tél hosszú és sötét napjai után az élet tavasszal újra el fogja árasztani a világot.

Ebben az időben más gyümölcsök is kezdtek divatba jönni, és feltűntek az első, korai “mesterséges” díszek – a papírszalagok, és a csillogó fémfüst, ami lényegében olcsó, könnyen formázható fémből, vagy öntvényből készült igen finom lapocska. Ehhez kapcsolódik a fa gyertyákkal való kivilágításának szokása (más helyeken a szoba kivilágítása a fa körül), hogy minél szebbek legyenek a díszek. A karácsony lassan a csillogás ünnepe lett.

Egy másik dekorációs elképzelés is népszerűvé vált ezekben az időkben, elsősorban a német családok körében: mézeskalácsot, vagy más, keményebb jellegű süteményt sütöttek angyal-, gyümölcs-, csillag-, szív- és csengettyűformára, ezeket akasztották a fára. A természetes gyümölcsök, díszek helyét részben átvették a sütemény-díszek, és a sütés-főzés, az otthonokban terjengő finom illatok a karácsonyi sürgés-forgás, készülődés részeivé váltak.

A feldíszített karácsonyfa terjedésével számos ország kialakította a maga ötleteit, szokásait. Amerikában például cérnára fűzött vörösáfonyával, vagy pattogatott kukoricával díszítettek. A fákra lassan aprócska ajándékok kerültek; időnként bonyolultan összefont, kis kosarakban, máskor ágak villáiban kialakított fészkekben, vagy cérnáról, fonálról lelógatva. Angliában a papírból, szalagokból és más anyagokból készült díszek divatja dívott, aminek sokszínűségének csak készítője érdeklődése és kreativitása szabott határt. Ekkor már léteztek újságok és hetilapok; gyakori volt, hogy az ezekből kivágott karácsonyi, vallási jellegű illusztrációkat is felhasználták a díszítéshez. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a nem is olyan régen még dísz nélküli, vagy néhány gyümölccsel feldíszített karácsonyfák díszektől roskadozzanak.

Az 1800-as közepének évek német-jellegű (german class) karácsonyfadíszei

Az 1800-as évek közepéig a fákat a család és a barátok által otthon készített, egyedi és kreatív díszek jellemezték. A 19. század későbbi részében számos német üzletember rájött a karácsonyfadíszekben rejlő lehetőségekre, és megkezdődött a tömegtermelés, az iparággá válás, a karácsonyfadíszekre történő üzleti szakosodás.

A thüringiai Lauscha városa – ami régóta híres volt üveggyártásáról – vált a német díszkereskedelem központjává. A cégek, amik eddig üvegbarométereket, kenőcsök üvegcséit, poharakat, ablaküveget, kitömött állatok szemeit és hasonlókat gyártottak, nagyon gyorsan rájöttek az üveg karácsonyfadíszek készítésében rejlő hatalmas lehetőségekre. Először csak a klasszikus gyümölcs-, gesztenye és hasonló formákat kezdték helyettesíteni, később egyre újabb és újabb dolgokat találtak ki; csillagokat, angyalokat, madarakat, szíveket kezdtek gyártani üvegből, majd színeket kezdtek alkalmazni, teljesen új dimenzióját tárva fel a díszkészítésnek.

Lauscha üvegfúvói hamarosan gyermekek, szentek, híres emberek, állatok, és ezernyi más forma készítését űzték, felfedezve, hogy az újdonság iránt minden évben van igény, és a karácsonyfadíszek ezen új típusait mindig nagy érdeklődés és kereslet fogja kísérni. A város szinte teljesen átállt az új ágazatra; valamilyen szinten szinte minden lakója ebben dolgozott; egész családok ugyanabban az üzemben, vagy családi vállalkozásban.

A kései 1800-as évek – a díszek világmértű exportja

Az egyik első amerikai nagykereskedő, F. W. Woolworth (igen, az a Woolworth, aki a ma is világhírű Woolworth-üzlethálózat ős-ős-ősatyja volt) az 1880-as években kezdte a német üvegdíszeket importálni az országba, és 1890-re akkori értékben hihetetlenül nagy forgalmat, 25 millió dollárt forgalmazott egy évben. A karácsonyfadíszek forgalmazása világszintűvé vált.

Egyéb német díszek – Drezda és a bádog

Lauscha városától nem messze fekszik Drezda. Míg a lauscha-i mesteremberek üvegfúvók voltak, a drezdai mesteremberek keményre préselt, dombornyomásos papírból készítették a díszeket. A színezett, gyakran csiricsáré díszek nem csak karácsonyi témájúak voltak, hanem halakat, madarakat és egyéb állatokat is ábrázoltak, amiket – bár összefügghetnek a karácsonyi tradíciókkal – vásárlóik más alkalmakra is felhasználhattak, mint például egy születésnapi ünnepség.

A kései 19., korai 20. században a préselt bádog is nagyon népszerű alapanyagnak számított, fényesen csillogó, litografált (azaz nyomattal készített) felszínével, amit könnyű és olcsó volt tömegtermeléssel előállítani. Ebben az időben váltak népszerűvé a hártyaszerűen vékony, alufóliához hasonló csíkok, amiket “jégcsapnak” neveztek. A flitterek is ekkor léptek be a karácsonyfadíszítés világába.

A viktoriánus Anglia

Az üzletekben kapható díszek bonyolultabbak voltak, csicsásabbak és színesebbek, és – a mai szemmel nézve – bazáriabbak. Aranyos, színes angyalok, aranyos gyermekek, aranyos állatok, aranyos manók és tündérek serege, és lényegében minden, ami a kor és Anglia szemében akkor aranyosnak számított. Ezek mellett népszerűek voltak a különféle, Leonaro műveibe, vagy Verne regényeibe illő fantáziadús eszközök – már ha Verne írt volna karácsonyi regényt -, amiket a Télapó készített: repülőgépek, griffszárnyas szánok, és egyéb csudaságok.