Több tíz óra, mire elkészül egy bonsai, de a jácint sem kutya. A sok apró virág elkészítése, hogy elég sűrű legyen a kész mű, időigényes, csak úgy, mint a végeláthatatlan kutyanevelés.  Ha kezdőből haladóvá, akár profivá akar válni az ember virágkészítésben, kemény, dolgos hónapok várnak rá. Ha egy kismama felelős gazdivá, szülővé akar fejlődni, zsúfolt hónapok elé néz. 

Első lépésként megmutatjuk a kutyának, az orra elé tartva, hogy mi van a kezünkben: virsli, sonkadarabka vagy egy gumi kacsa. Majd mondjuk ki, hogy „nem!” Már amikor a kutya orra felé közelítünk, hangozzon el a tiltás! A kutya, valószínűleg, abban a pillanatban, ahogy az orra elé tartjuk, el akarja majd venni. Nem csoda: eddig, ha ételt nyújtottunk felé, megkapta. Ezért fontos az elején tisztázni, hogy bár közeledik a kezünkben lévő étel vagy játék felé, az mégsem az övé. Mondjuk határozottan, hogy komolyan vegyen minket!

A falatot vagy játékot az orra elől lassan helyezzük magunk mellé vagy az asztalra, a lényeg, hogy a kutya láthassa, miközben karnyújtásnyira marad tőlünk, és orrnyújtásnyira tőle. Kedvencünk ekkor ismét rámozdul a virslire, ismételjük meg, hogy „nem!” Ne érjünk a kutyához, ne toljuk el, és a falatot se helyezzük távolabb, maximum csak a kezünkkel védjük meg, vagy álljunk fel, s lépjünk a kutya felé egyet, ha már nagyon pofátlan.

A tanulásnak öt lépése van még. Ne félj, ezzel nem kínzod kedvencedet, hiszen amíg foglalkozol vele, ő a legboldogabb kutya a világon, még akkor is, ha nyálát csorgatva várja a boldogító igent.