A karácsonyfadíszek története – I. rész | Csodálatos virágdekorációk

Difficulty level not set for this Post

Négyrészes cikksorozatunkban a karácsonyfadíszek történetével foglalkozunk; az első részben a karácsonyfa eredetéről nyújtunk rövid áttekintést.

Számos modern szokáshoz hasonlóan a karácsonyfa állítása is vallási eredetű. Egyesek szerint a fa azt az embert jelképezi, akit fára (azaz fakeresztre) feszítettek; a Názáreti Jézust, a görög-római kultúrkör melletti zsidó-keresztény pillérét kétezer éves európai, tágabban pedig nyugati világunknak és kultúránknak. Mások szerint a fa az Édenkertben álló Tudás Fáját szimbolizálja, aminek gyümölcsét leszakítva megtörtént a bűnbeesés – erre utalhatnak a korai karácsonyfák legtöbbjét díszítő almák, amikből később a karácsonyi gömbök kialakultak.

A római Saturnalia-fesztiválból eredeztetők arra mutatnak rá, hogy a római ünnep fő dekorációi az örökzöldek voltak, és december 25-én ért véget. Az örökzöld-szimbólum alapvetően végigkíséri a karácsonyfa történetét, mint az élet ígéretének megtestesítője, a hosszú és hideg tél hónapjai után. Ez különösen Németországban igaz, a modern karácsonyfa és számos hozzá kapcsolódó legenda forrásában.

A hosszú évszázadok során számos szent neve szóba került a karácsonyfa kapcsán. Egy 1600-as évekből származó illusztráción Szent Kristóf látható a gyermek Jézussal vállán, egy fa alatt.

Egy másik szent, Arimáteai József, a történet szerint Kr. u. 63-ban Britanniába zarándokolt, hogy elvigye a kereszténységet a szigetnek. Az akkorra már aggastyán József botra támaszkodott. Mikor megmászta a hajója fölé tornyosuló parti dombot, a fáradt és hidegtől reszkető szent a földbe szúrta galagonya-botját, ami abban a pillanatban gyökeret vert, szárba szökkent és kivirágzott. Britanniában más galagonyafajták is élnek, de ez az egyetlen, ami karácsony idején is virágzik.

Arimáteai József története ellenére a karácsonyfa-állítás szokását nagyon sokáig csak Németországban ismerték. Az 1800-as évek elejére szinte minden német otthonban megtalálhatjuk az almával, gesztenyével és bogyókkal díszített örökzöldeket karácsony idején. Egyes helyeken a díszekből a gyermekek csemegéztek; máshol karácsony utóján kiszórták a téli madaraknak és mókusoknak, eledelként. Az idő múlásával a díszítés papírszalagokkal bővült, amik az angyalok hajára utaltak; azokéra, akik a fát díszítették (hiszen a gyermekek számára már akkor sem a szülő díszítette a fát, hanem a Jézuska hozta, vagy az angyalok), és akik ott bújkálnak az ágak közt, félig láthatatlanul.

A gyertyadíszek is korai részei voltak a karácsonyfának, ám csak bizonyos helyeken. A legenda szerint Luther Márton díszítette először karácsonyfáját gyertyákkal, hogy jobban megértesse gyermekeivel a Mennyország fényeit. Igaz-e, vagy sem, nem tudni; azt azonban megmagyarázná, miért volt évszázadokon keresztül a protestánsok körében a gyertyákkal megvilágított fa a karácsony szerves része, és miért volt a katolikusok otthonaiban és templomaiban sokkal kevésbé népszerű.

A 19. század közepe tájára a természetes anyagokból készült díszek mellett, vagy helyett, a módosabbak, majd később a kevésbé módosabbak számára elérhetővé váltak a mesterséges díszek – a karácsonyfáról gyümölcsök, játékok, hangszerek és angyalok függtek, otthon elkészíthető anyagokból, papírból, fából, nádból és hasonlókból.

Erre az időszakra a karácsonyfa szokása kilépett Németország határain kívülre is. Viktória királynő 1840-ben tette a karácsonyfa-állítás szokását a Királyi Család karácsonyünnepének részévé – férje, a német születésű Albert herceg tiszteletére. A királyi család szokása igen hamar népszerűvé vált Angliában.

Az Egyesült Államokba német betelepülők vitték el az ott addig ismeretlen szokást, ami hamar meghonosult, és népszerű lett az országban. A Fehér Ház első karácsonyfája 1856-ban készült el Frankin Pierce elnöksége alatt.

Magyarországon is ebben az időszakban, a 19. század második felében alakult ki a faállítás; elsősorban a németajkú városi lakosság körében, onnan terjedt szét az egész országban. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van.

Sok változáson ment keresztül a karácsonyfa, eredete még ma sem tisztázott, és lehet, soha nem fog kiderülni. De ha a legendák homályába merül is, az év egyik legkedvesebb ünnepe a legtöbbünknek, itt, a harisnyavirágon is. 🙂